Nekünk, Magyaroknak van mire emlékeznünk

Az utolsó, mondanivaló nélküli beszéd meghallgatása, az utolsó furulyaszó elcsendülése, és az utolsó fázós énekkari dal után az emberek hazamennek. Ugyanúgy ahogy jöttek. Semmivel sem lettek többek, sem kevesebbek.  A túszként kivezényelt fiatalok pedig a rendezvény végeztével úgy menekülnek el a tett helyszínéről, hogy cipőjük szikrát vet a fordulókban. Bizony, nincs is jobb egy jó 40 perces beszédekkel tarkított “központi” ünnepségnél.

 

A forgatókönyv évről évre ugyanaz:  az ezzel megbízott felelős minden esetben rendel verset, furulyást és/vagy énekkart valamint legkevesebb három beszélőt. “Nehogy azt mondják már, hogy rövid volt vagy nem emlékeztünk meg kellőképp”. Ez mára olyan általános érvényűvé vált, mint az, hogy önkormányzat által a ciklus alatt elvégzett munka minősége az augusztus 20-i tűzijáték hosszával egyenesen arányos. Ha hosszú volt a tűzijáték, akkor jól dolgoztak a képviselők, ha rövid, akkor kizárt az újraválasztás. 

 

Nos, ez valami olyan, amit a múlt rendszer gigantikus hosszúságú beszédeivel együtt kellene már elfelejteni. Az ilyen központi ünnepségek pusztán arra jók, hogy totálisan megutáltassák a fiatal generációval az állami ünnepeinket. Ki a fene szeret – számára jobbára tökéletesen érdektelen – beszédeket hallgatni egy órán keresztül.

 

Pedig állami ünnepeinkhez kapcsolódó történelmünk micsoda fantasztikus, és “akciódús”.

 

Hogy ne menjünk messze itt van október 23-a, ami egyenesen kiált egy hatásos performanszért, ahol a nézőket bevonva néhány színésszel újrajátszhatóak lennének a forradalom eseményei. Mennyivel jobban rögzülne a fiatalabb generációban egy rövid, hatásos előadással történő emlékezés, mint a véget nem érő Castro-i beszédek. Mennyivel jobban átérezhető lenne a forradalom lelkülete a lőporszagú, puskaropogásos, teherautóról ugrálós, menekülős előadások során.

 

Igen, ehhez igazi szemlélet változás kellene. El kellene odáig jutni, hogy nem akkor emlékezünk meg igazán, ha végighallgatjuk a jobbára minden személyességet nélkülöző, unalmas beszédeket, hanem akkor ha megpróbáljuk átélni a forradalom hőseinek helyzetét, ha bele tudjuk képzelni magunkat az ő helyükbe, és ezáltal nem hagyjuk feledésbe merülni tetteiket. Na, ehhez kellene, hogy segítséget nyújtsanak a “központi” ünnepségek.

 

Azért akad jó példa is, remélem egyre több. A fővárosban már évek óta vannak ígéretes kezdeményezések. De elvétve találhatunk az ország többi részén is megváltást hozó szervezést. Évekkel ezelőtt részt vettem egy “központi” megemlékezésen. Egyszer csak a közönség soraiból puskás fiatalok rohantak elő, lövések dördültek, megérkezett egy teherautó, amiről emberek ugráltak le. A tűzharcban egyszer csak az egyik férfi holtan esett össze, a (mű)vér lassan csordogált a betonra, a többiek kiáltoztak…  A mai napig emlékszem a nézők arcára. Láttam rajtuk, a döbbenetet, láttam rajtuk, hogy most úgy mesélték el nekik 1956 eseményeit, ahogy még sohasem, láttam rajtuk, hogy megértették Márai Sándor sorait:

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

_

Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)

 





Vasárnapi kávézó: A 10 millió fotós országa Előbb utóbb az összes helyet elfoglalják a neten, ahonnan tanulni lehetne. Igen, ők a "photografis" lájkhuszárok.
Válóper: sírnak a liberálisok A kapcsolat kiüresedett, az életközösség helyreállítására már nincs remény. Gondolatok a Vasárnapi kávézóban.
Újra dobog a magyar foci szív Játszunk, jól játszunk, és büszkék vagyunk a válogatottra. A liberálisok persze nem örülnek.
Vasárnapi kávézó – Kossuth-díjból közgyűlölet Szólásszabadság, vagy gyűlöletbeszéd? Ákos egy egész ország érzelmeire hatott néhány mondattal.
Vasárnapi kávézó: Európa háborúban. Ami eddig történt… Ha csak egy összefoglalót olvasol a héten, ez legyen az. Röviden: hogyan jutott ekkora bajba Európa, és hol állunk most.
Vasárnapi kávézó: A megvalósíthatatlan egészséges táplálkozás Jó lenne még látni a gyereket érettségizni? Leszoksz a cigiről, leteszed a töményet. Na, onnan jön az igazi szívás...
Vasárnapi kávézó: Tanuljunk oroszul (ismét) Gondolatok az "Olajfegyver és globális uralmi rend" című könyv olvasónaplójához. Ha érdekel a világpolitika, olvasd el!
7 Föld-szerű bolygót talált a NASA Tőlünk 39 fényév távolságra található TRAPPIST-1 rendszerben keringnek.
Van élet az állati tej után (+videó) Leteszteltük a legnépszerűbb növényi tejeket! Van még remény!