Vasárnapi kávézó: A 10 millió fotós országa

Előrebocsátom, nem vagyok fotográfus. Persze szerepel a bakancslistámon, de amennyi időt a tanulására fordítani tudok, simán beletelhet vagy 200 évbe, mire kiírhatnám a nevem mellé, hogy photography. Szóval, nincs vezetékneves photography oldal, és a névjegykártyán sem tüntetem fel, hogy ilyesmivel foglalkoznék. A tanulás részeként valami fotós oldalra persze én is felpakoltam azt a néhány képet, amit érdemesnek tartottam rá, talán inkább csak a műkedvelés gyanánt.

 

Persze a munkám miatt sokat használom a gépet, amolyan “munkaképekre”.  A hobbiból, érdeklődésből történő kattintgatásra persze sokkal kevesebb időm van, mint szeretném, és minden egyes képpel jobban látom, hogy mennyit kell(ene) még fejlődni ahhoz, hogy a képek által elmondott történetek mások számára is életre keljenek. 

 

Ma már nem kaland venni egy tükörreflexes gépet, csinálni egy facebook oldalt, hogy “XY Fotografi” (!) és indulhat is a rémálom. Ismerősök tömegei kényszerlájkolják a palackból kiszabadított szellemeket. A művész persze felbuzdulva a tömérdek semmitmondó lájkon, újabb és újabb “gyönyörű” alkotásokkal kápráztatja el a közönséget, kihasználva a gép összes effekt lehetőségét, lehetőleg egyszerre. A nép, az Isten adta nép, pedig ujjong. 

 

Üres, sztori és hangulat nélküli alkotásokkal fossák tele a közösségi üzenőfalat. Azok pedig, akik tényleg időt és energiát áldozva próbálnak elmondani vagy megmutatni valamit képeikkel, jó esetben egy-két tetszikkel ússzák meg valami degradáló komment helyett. “Hiszen tegnap olyan szép tájképet tett fel xyz”, természtesen szénnéhúzva, hadd égjen a retina. Mi ez a szar ahhoz képest. 

 

Ijesztő arra gondolni, hogy a 10 millió photography-s országában mennyire nincs már keletje a valódi művészetet jelentő fotósoknak. Az egyikkel nem is olyan rég volt szerencsém beszélgetni egy bajai kávézóban. Lenyűgözött az alázat, mellyel a képkészítésről beszélt, arról, hogyan próbálja megőrizni a tüzet, az érdeklődést a szerelemből készített képek iránt, a mindennapi favágás közepette. Bizony, nem lehet könnyű kenyér… 

 

Azonban a “photographísok” még itt sem állnak meg. Nem elég, hogy három megnézett Youtube videó után a művészetükkel mérgezik a közönség ízlését, még tanítanak is. Elmondják mi a frankó, mit hogy kell csinálni, hogy jó legyen. A nép persze kajálja, hisz olyan sok lájkot kapott a mester a múltkori képére, így érdemes lehet tőle tanulni.  

 

A húzott színű, effekt algoritmus által generált hangzavaros világ pedig elnyomja az igazi Fotográfusok hangját, akiktől valóban érdemes lenne tanulni. Ők azok, akik jobbára csak suttognak, hiszen nem vehetik fel, és talán nem is akarják felvenni a versenyt a lájkhuszárokkal. 

 





“Legyen benne valami olyan, amit csak én látok” Augusztus 29. a Magyar fotográfia napja. Két bajai fotóst kérdeztünk szerelmükről, a fotózásról.
A rommá játszott karácsonyi dalok helyett válaszd ezeket! Az ,,All I want for christmas is you" és a ,,Last christmas" hallatán kitépnéd a hajad? Akkor ez Neked szól!
Anyádnak nem kell látnia – #sohavégetnemérős Premier előtt néztük meg a Wellhello filmjét. Ez a mozi sokkal több, mint aminek elsőre látszik.
5+1 első mondat pasiktól, mely az utolsó is. (szavazással) Közhelyes és katasztrofális dumák, amelyekkel a pasik csajozásra vetemednek Vajon tudatában vannak a kimondott szavaknak?
Nekünk, Magyaroknak van mire emlékeznünk Beszéd, vers, furulya, beszéd, énekkar, beszéd. Reform kell a megemlékezésekben, mert a történelmünk sokkal izgalmasabb.
Nagyszínpados lett a Blahalouisiana A bajai Schoblocher Barbi zenekara egyre népszerűbb. Nagy bulit csaptak a SZIN-en!
Szarvaslesen A szarvasbőgés témakörét boncolgattuk, mi az, amit laikusként tudnunk kell, mielőtt az erdőbe rohanunk szarvast lesni.
Válóper: sírnak a liberálisok A kapcsolat kiüresedett, az életközösség helyreállítására már nincs remény. Gondolatok a Vasárnapi kávézóban.
“A nők múlandóságuk foglyai” – Beszélgetés Gorotyák Daniellával Első önálló fotókiállítása kapcsán kerestük meg a fiatal, bajai művészt.