“Legyen benne valami olyan, amit csak én látok”

Augusztus 29. a Magyar fotográfia napja. 1840-ben ezen a napon a Magyar Tudós Társaság ülésén az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós Vállas Antal bemutatót tartott arról: “miként lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek.” Eme jeles világnap alkalmából meginterjúvoltunk két bajai fotóst, Kovács Györgyit és Kovács Gábort. Az érdekelt minket, hogyan is látja egy női és egy férfi fotós a világot a lencsén keresztül.

kgyporte-horz

 

Mikor kezdtetek el fotózni és milyen indíttatásból?

Györgyi: Már általános iskolában, mikor  kirándulni mentünk valahova, akkor is mindig én fotóztam, nyilván az akkori kis kompakt gépemmel. Aztán középiskolában fogtam először egy tükörreflexes gépet a kezembe, amikor azt a megbízatást kaptam, hogy az iskolai rendezvényeken fotózzak. Felvételiztem is ilyen egyetemre Pestre, 600 főből 10 embert vettek fel köztük engem is, de nem kezdtem el, inkább elvégeztem egy okj-s képzést, mert úgy voltam vele, hogy nem szükséges diploma ahhoz, hogy valaki fotózzon. Szerintem inkább tapasztalat és sok szorgalom kell, hogy valaki fotóssá váljon. Nyilván megvan hozzá a végzettségem, a kötelező papír, de nem az iskola padban tanul meg az ember igazán fotózni.

Fotó: Kovács Györgyi

Fotó: Kovács Györgyi

Gábor: Valahogy 8 éves lehettem amikor kezembe akadt egy gép. Édesanyám fényképezett és hát egy gyerek mit lát a szüleitől, azt kell csinálni amit ők. Nem egy tudatos döntés volt, egyszerűen így nőttem fel, hogy ezt kell csinálni. Nem is a “kell” a legmegfelelőbb szó rá, de ez volt, ezt csináltam.

Fotó: Fény-Gépész Gábor

Fotó: Fény-Gépész Gábor

 

Miért szeretitek és miért nem szeretitek a fotózást?

Györgyi: Természetesen szeretem, de vannak árny oldalai is. Nagyon élvezem, hogy folyamatosan utazok, új embereket ismerek meg, ez egy kreatív szakma, ahol én osztom be az időmet, de azért mégsem teljesen, mert elég kevés idő jut a magánéletemre. Úgy azért nehéz családot alapítani, hogy az ember nincs fixen sehol sem. Folyton ingázok Baja és Pest között.

Fotó: Kovács Györgyi

Fotó: Kovács Györgyi

Gábor: Szeretem a fotózást, nem is tudnék mást csinálni. Árny oldala az az alkotói válság, ha szabad így fogalmaznom, amikor az ember azt érzi, hogy nem csinál semmit, csak szemetet, giccset.

 

Merre billen a mérleg nyelve, pénz vagy szerelem?

Györgyi: Egyértelműen a szerelem. A pénz szempontjából nem mondanám, hogy a legjobb döntés fotósnak lenni, főleg hogyha a hivatásaként csinálja valaki. Az, hogyha valakinek van egy fix állása és hobbiból nekiáll pénzért fotózni, ami tegyük hozzá nem túl szép dolog, úgy lehet hogy megéri, de így senkinek sem javasolnám.

_

Gábor: Én nem a pénz miatt kezdtem el fényképezni, akkor is fényképeznék, ha nem tudnék vele pénzt keresni. Sőt, ha az embernek nem fizetnek érte, akkor azt csinálja amit szeret, olyan mennyiségben amilyenben szeretné. Nekem ez az életem, én ilyen vagyok. Ha elmegyek nyaralni, nem viszek magammal gépet, mert akkor nem tudnék pihenni, hanem akkor is folyamatosan dolgoznék, fotóznék. Mert olyankor nem tudok pihenni, a keresőben gondolkodom, zársebességben gondolkodom, isoban, objektívben, de ha nem viszek fényképezőgépet, akkor viszont ott vagyok, és az teljesen más.

Fotó: Fény-Gépész Gábor

Fotó: Fény-Gépész Gábor

 

Melyik a kedvenc műfajotok?

Györgyi: Az én kedvenc témám természetesen az esküvő. Imádok esküvőket fotózni, főleg a kreatív része miatt. A kedvenceim a szabadtéri szertartások. A természet fotókkal úgy vagyok, hogy szeretem csak nem tudok jól természet fotózni, nem értek annyira hozzá és igazából türelmem sincs, az esküvő pedig pont a pörgésről szól. Családi fotózásokat is szoktam vállalni, ezeket is nagyon szeretem, feltöltenek és szuper kreatív képeket lehet készíteni. Sok esetben használok saját készítésű dekorációt. Tabló fotóztam is egyszer kétszer, de lássuk be nem túl hálás feladat, mert hiába igyekszik az ember, nem mindenkiből tudja kihozni a maximumot, gondolok itt arra, hogy egy adott fény beállítás nem állhat jól minden embernek.

Fotó: Kovács Györgyi

Fotó: Kovács Györgyi

Gábor: Szeretek portrékat készíteni, de nagyon szeretem az embereket természetes közegükben fotózni, és a rendezvényfotózás. Amit nagy szerelmemnek mondok az az expedicókon való fényképezés. Inkább az értékeket keresem, ha fényképezek, akkor legyen benne valami olyan, amit csak én látok.  Esküvőfotózásokat is csinálok természetesen.

Fotó: Fény-Gépész Gábor

Fotó: Fény-Gépész Gábor





Vasárnapi kávézó: A 10 millió fotós országa Előbb utóbb az összes helyet elfoglalják a neten, ahonnan tanulni lehetne. Igen, ők a "photografis" lájkhuszárok.
Nyári szőrháború Le a téli bundával! Utána jártunk a szőrtelenítő eljárások előnyeinek és hátrányainak.
Melyik oldalunkon érdemes aludni? Neked is sokat fáj a hátad vagy a nyakad? Gondold csak végig milyen pózban szoktál aludni!
Őszi hajápolás Az ősz nem csak az immunrendszerünket teheti próbára, hanem a hajunkat is. Ilyenkor kell neki egy kis extra figyelem.
Dobd ki a chipset! Itt vannak az egészséges nasik Egy kis különleges rágcsálni valóra vágysz, vagy csak le szeretnéd nyűgözni a barátaidat? Itt van pár szuper ötlet!
Mutatjuk a 2016-os, őszi divattrendet A divattervező szerint elég izgalmas ősznek nézünk elébe. Színek, formák, anyagok, szóval mindent megtalálsz a cikkben.
Baja tehetségei: Rácz Tamara – fotómodell Megfordulnak utána a férfiak. A szépséges bajai lány nemrég kezdte modell karrierjét.
Nemdohányzók világnapja: ők is szívnak Május 31. a nemdohányzók világnapja. El sem hinnéd mennyi mindentől mentheted meg megad, ha nem cigizel.
“A nők múlandóságuk foglyai” – Beszélgetés Gorotyák Daniellával Első önálló fotókiállítása kapcsán kerestük meg a fiatal, bajai művészt.