Baja tehetségei: Magdali Anna – népdalénekes

Magdali Anna először amatőr színészként próbálta ki magát, sok mellék és számos főbb szerep van a háta mögött, mind prózai, mind énekes szereplőként. Később az Iringó népdalkör olyan hatást gyakorolt rá, hogy azóta is a népdalok és a népzene szerelmese. Vele beszélgettünk énekes pályafutásáról, a népdalokról, és a hagyomány tiszteletről:

 

 

Mióta foglalkozol népdalénekléssel?

Énekelni mindig is nagyon szerettem, 13 éves koromban el is kezdtem tanulni Baján egy stúdióban, de akkor még könnyű zenei dallamokkal próbálkoztam, majd – ha jól emlékszem- 2008-ban csatlakoztam az akkor két éve működő Iringó Népdalkörhöz, és az ott tanult és hallott népdalok, illetve Lex Orsolya karizmatikus kisugárzásának köszönhetően hamarosan teljesen magával ragadott a népdalok és a népi muzsika világa. Ezzel a közösséggel énekelek azóta közösen és egyre többször szólóban, valamint zenekar mellett.

 

Milyen eseményeken szoktál szerepelni?

Hű, hirtelen nagy összevisszaság támadt a fejemben, mert különböző események, tevékenységek és hangulatok jutnak eszembe. Gyakran énekelek, falunapokon, városi rendezvényeken, zenésztalálkozókon, folkkocsmákban, hamarosan megyünk egy népzenei fesztiválra is. Volt már arra is példa, hogy önállóan kiállítás megnyitón énekeltem. Szintén városi rendezvényeken, illetve konferenciákon konferáltam is néhányszor, és szerencsére még a színházban is megfordulok olykor-olykor különböző szerepekbe bújva.

13140849_1133162430067413_1495134054_n

 

Mit érzel, mikor a színpadon állsz?

Már többnyire biztonságot. Csak közvetlenül színpadra lépés előtt szoktam izgulni, de általában ez az első néhány kiadott hang után elmúlik. Valahogyan az, hogy a színpad magasabb fizikai helyzetbe hoz, esetleg még a reflektorfény is elvakít, ad egy magabiztosságot, egy otthonos érzést, ami azt sugallja, hogy ez a sok ember, aki ránk néz, bízik bennünk és tudja, hogy mi most az ő szórakoztatására vagyunk itt. Tény, hogy azt, hogy hogyan érzem magamat a színpadon a közönség arca is befolyásolhatja, már amennyiben éppen látható.

13101438_1133162446734078_1318682620_n

Említetted, hogy élő zenekarokkal is énekelsz. Kikkel lépsz fel?

Hirtelen nem is tudom mikor énekeltem utoljára nem élő zenekarral. Nyilván előfordul egy-két fellépés, ahova alapot viszünk, de az sosem népzenei fellépés. Szerencsére legtöbbször élő muzsika vesz körül. Például a Rábl Színpad zenei közösségének koncertjein olyan zseniális helyi zenészekkel léphetünk színpadra, mint Pethő Attila, Gilián Peti, Barity Zorán, és még sorolhatnám. A népzenei fellépések esetén pedig két zenekarral is van szerencsém együtt dolgozni: az igen hosszú múlttal rendelkező, főleg Baján és térségében muzsikáló Bácska bandával, illetve egy feltörekvőben lévő, fiatal, nagyon lelkes és tehetséges tamburazenekarral, a bátai Pántlika Zenekarral.

 

2012-ben indultál a Fölszállott a páva című népzenei és néptánc vetélkedőn. Milyen tapasztalatokkal tértél haza? Milyen tanáccsal látnál el másokat?

A Fölszállott a páva véleményem szerint egy nagyszerű kezdeményezés, nagyon jó hatással van a médiára és a nézőkre, ugyanakkor sokféle érzelem kavarog bennem vele kapcsolatban. A műsor első szériájában próbáltuk ki magunkat hárman, énekegyüttesként, és rengeteg ismerős arccal találkoztunk, de mi a szervezők számára ismeretlenek voltunk.

Meg is kérdezték ott tőlünk, hogy „Ti kik vagytok, zeneakadémisták vagy legalább népzenei szakközépbe jártok?” – „Nem, mi évek óta egyéb civil tevékenységeink mellett foglalkozunk népdalénekléssel – hangzott a válasz – s ha belegondolunk ez milyen természetes, hiszen az igazán hiteles forrásai a népi énekművészetnek, az énekes nénik sem dalolással keresték a kenyerüket, de minden tevékenységük mellé nótáztak.” – „No, hát akkor jobb, ha tudjátok, hogy ez végül is nem egy tehetségkutató verseny, hanem egy tudásfelmérő.”

Sokkal inkább egy népzenét, néptáncot népszerűsítő verseny, ahova a már kellőképpen tanult és népzenei berkekben ismert egyéneket preferálják, mintsem a megszokott értelemben vett tehetségkutató műsor. Mindez alapvetően egyébként nem is elítélendő, hiszen úgy gondolom, egyre inkább sikerül népszerűsíteniük a népi értékeket a rengeteg nagyszerű zenész, csodás hangú énekes és tehetséges táncos által. Mindenkinek azt ajánlom, akinek kedve van ilyesmihez, hogy nyugodtan jelentkezzen csak és menjen el megmutatni, hogy ő ezzel foglalkozik, ezt tudja, ezt szereti és ismerjen meg ott minél több értékes és vidám „népi arcot”, illetve én is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbálnám meg más alkalommal.

 

Több versenyen is indultál már. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Talán, amire a legbüszkébb vagyok az pont nem az énekléshez kötődik, hanem a beszédhez. Tavaly eljutottam az Országos Kazinczy Szép Magyar Beszéd Versenyre, ahol Kazinczy éremmel jutalmaztak. Természetesen a népdaléneklési versenyeken szerzett eredményeimre is örömmel gondolok vissza, és ha azokból kell egyet kiemelnem, akkor nagyon jól esett, hogy a legutóbbi szegedi Zenei Egyetemi Versenyen népzene kategóriában a legjobb énekes szólistának értékeltek.

 

Azzal, hogy népdalokat énekelsz, valójában hagyományt is őrzöl. Mennyire tudatos ez a tevékenységed?

Sebő Ferenc népzenekutatótól származik az a gondolat, miszerint a hagyományt nem őrizni kell, mert nem rab, nem ápolni kell, mert nem beteg, sokkal inkább megélni kell azt, mert csak így maradhat meg.

Így gondolok én is a hagyományokra, hiszen nem úgy kell elképzelni, hogy leülünk és öregesen elénekelgetünk, mert jajj, vigyázni és őrizni kell ezeket a dalokat és tánclépéseket, mert magyar és nehogy kihaljon. Persze mindez igaz is, az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy az adott nép ismerje a saját kultúráját, és legyen büszke rá, de ezt a legéletrevalóbban éljük meg. Hiszen ha népdalokat énekelek a dallamvilágától kiráz a hideg, olyan szép, a szövegeik mindenféle érzelmet megkondítanak. Ha együtt énekelünk megfogjuk egymás kezét, táplálkozunk egymás energiájából, összemosolygunk. Ha zenekarral éneklek hatalmas buli, ahogy nézünk egymásra és kitaláljuk, mit akar énekelni az egyik és mit akar játszani a másik, megszólal a bőgő basszus hangja, beleremeg a színpad, a kocsma vagy éppen a nappali. Ha egy táncházban táncolunk, na annál nagyobb diszkó meg nincs is. Csak ott az emberek egymás szemébe néznek tánc közben és énekelnek is. Valahogy így élem meg én sok barátommal egyetemben a hagyományokat.

Anna a Pántlika Zenekarral

Anna a Pántlika Zenekarral

Egyetemi tanulmányaid nem a énekléshez kötődnek. Hogyan képzeled el az életed vagy a karriered az egyetem után? Milyen célokat tűztél ki magad elé?

Nyilván szeretnék nagyon sokat énekelni egyre hitelesebben és egyre többet tudni minderről, de olyan igazán nagyratörő vágyakról, célokról jelenleg nem tudok beszámolni. Egyelőre olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol élvezem azt, amit csinálok, nyugalmat szeretnék, békességet, biztonságot, szeretetet és sok vidámságot a mindennapokban és a munkában is.

 

Szerinted van jövője a népdaloknak?

Van múltjuk, jelenük, jövőjük. Sokan abban látják a jövőjét, hogy feldolgozza őket mindenféle populáris zenei irányzat, de így elmosódik az igazi hangulata. Szerencsére egyre nagyobb népszerűségnek örvend az autentikus népzene, de az a tapasztalatom, hogy ezt csak azok látják, akik figyelemmel kísérik ennek a világnak a történéseit. A környező falvainkban nagyszerű néptánccsoportok, néptáncegyüttesek élnek, kisvárosokban havonta-kéthavonta találhat az ember népzenés mulatságot, nagyobb városokban már hetente táncolhat egy-egy folkkocsmában, míg a fővárosban napról-napra válogathat a tánctanítások, táncházak, folkkocsmák és népzeni koncertek között az arra érdeklődő, és mindenhol nagy közönséget talál. Azt gondolom, ez a tendencia folytatódik, amíg vannak, akik zenélik, énekelik, táncolják, vagy csak hallgatják ezeket a remekműveket.





Baja tehetségei: Molnár Szabolcs – bűvész Tengerjárókon szórakoztatta a közönséget, aztán szerepelt egy tehetségkutató műsorban. Azóta ez a hivatása.
Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Ma Föld napja holnap pedig Critical Mass. Mindenki tehet valamit a Bolygóért. Igen, Baján is.
Sok pedagógus sztrájkolt Baján is Akad olyan intézmény is, ahol a mai napon elmaradt a tanítás.
Ismét Veterán Jármű Találkozó, két napon át, a Petőfi-szigeten Közeleg a benzingőzös hétvége! A veterán járművek és a motorosok is találkoznak a Bajai Motoros Egyesület szervezésében.
Bajai diákok győzelme a K&H pénzügyi vetélkedőn Meggyűlt a bajuk a számolással a versenyzőknek a Vigyázz, Kész, Pénz! pénzügyi vetélkedő kecskeméti középdöntőjén.
Polgári engedetlenségi akció volt Baján és Jánoshalmán is A Tanítanék Mozgalom tiltakozást hirdetett, hogy nyomatékosítsa az oktatással kapcsolatos problémákat.
Baja tehetségei: Papp Nikolett – festőművész A Belső visszhang című kiállítása óta eltelt több mint fél év. A bajai tehetség azóta tanul és tanít.
Baja tehetségei: Faldum Gábor – triatlon Hétéves kora óta sportol, három világkupa dobogós érme már az övé, de még nagyobb lehetőségek várnak rá.
Baja tehetségei: Kunos Andrea – színész Kitartás, rengeteg munka és hosszú idő, ami Kunos Andreát a világot jelentő deszkákra juttatta.