“Örök azonosság az ember különböző állapotaiban”

Hollósy Katalin jelenleg a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely vezetője. Számtalan hazai és külföldi ösztöndíjat és díjat elnyert munkássága során. A kultúrák meghatározó elemeit dolgozza fel alkotásain, elsősorban aprólékos grafikákkal, majd továbbgondolt zománcképekben. Műveiből árad a tradíciók tisztelete. Múlt héten Baján nyílt önálló képző- és iparművészeti kiállítása, mely március 17-ig tekinthető meg a MNÁMK Galériájában. A kiállításról, pályafutásáról és céljairól beszélgettünk a művésznővel.

 

Hogyan került kapcsolatba a zománccal grafikusként?

Kecskemét sajátosságának köszönhetően itt működik mai napig a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, és velük kerültem kapcsolatba. Nagyon megtetszett az anyag, volt affinitásom hozzá. Ha más városba kerültem voltam, akkor egyáltalán nem biztos, hogy kapcsolatba kerülök a zománccal.

 

Hogyan születik meg egy-egy alkotása?

A zománc egy megfontolt  tervezést kíván, mert az anyag, amit az ember felvisz, a köztudatban úgy él, hogy azon már nem lehet módosítani. Érdekes módon az utóbbi években pont ennek az ellenkezőjét csináltam. Tehát több réteg, vonal és foltok felvitele után a csiszolókővel alakítom ki a végleges képet. Külföldön találkoztam ezzel a technikával, és már tíz éve dolgozom így. Ezt még azzal is megtetéztem, hogy egy rétegen belül is különböző színeket használok.

 

Hogyan látja a zománcművészet helyzetét manapság? A fiatalabb generáció tovább örökíti ezt az alkotási technikát?

Három éve igent mondtam a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhely alá tartozó Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely felkérésére, és elvállaltam a vezetését. Az egyik legfontosabb feladatomnak pontosan ezt érzem. Mivel nincs oktatás, és a kultúrának a finanszírozása is lényegesen csökkent, mi egy Nonprofit Kft. vagyunk. Három éve elindítottam egy országos zománcművészeti pályázatot „Zománc  Fresh” címmel, a 20 és 40 év közöttiek számára. Ebben a műfajban többen dolgoznak nők, mint férfiak, és abból indultam ki, hogy a családalapítás évei után nagyon nehezen veszik fel újra  a kapcsolatot az alkotással. Ennek a pályázatnak a díja a zsűri által kiválogatott műveknek egy időszakos kiállítása a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál ideje alatt. Az első helyezett részt vehet a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyen, két héten keresztül, a második és harmadik helyezett pedig egy-egy hetet tölthet el, teljesen ingyen. Ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy a munkáik kiállításra is kerülhessenek az alkotótelep záró kiállításán.

Szemtanúja voltam egy olyan folyamatnak, hogy az egy hét alatt, amit itt tölthetett az alkotótelepen a fiatal művésznő, teljesen kitárult a világ számára, és elkezdett más technikákkal, más formavilággal dolgozni, a síkból kilépett a térbe. Azóta riportokat készítenek vele, divatbemutatókra kérik fel, hogy készítsen ékszereket. Egy másik fiatal kollegina pedig külföldre jutott így ki, könnyebben, mivel az alkotóműhelynek az is lényege, hogy a művészek egymással is kapcsolatot alakítsanak ki.

 

A jelentkezők számát nézve mennyire látja a projektet sikeresnek?

Az idei lesz a harmadik, amit csinálunk. Az elsőhöz képest a másodikra dupla annyian küldtek műveket. Március 8. a beadási határidő, és nagyon kíváncsi vagyok az idei jelentkezőkre. A Facebookon csináltam egy oldalt “Zománc Fresh” elnevezéssel, és a látogatottságán látom, hogy növekszik az érdeklődők száma.

 

Mik azok a témák, élmények, melyekből inspirációt tud nyerni?

Nagyon különböző, de mindig szükségem van egy konkrét megelőző élményre. Például ’95-ben, a háború idején jártam Szerbiában, Studenicán. Egy kolostorban voltunk elszállásolva, fent a hegyek között. Hihetetlen béke és nyugalom vett körül. Majd elvittek minket egy másik helyre, ott pedig a menekültek végeláthatatlan sorát láttuk. Az egy borzasztó, szörnyű élmény volt. Hazaérve többszörösen feldolgoztam ezt a témát grafikában és zománcban is.

 

Mit mondana el a látogatóknak a múlt héten megnyílt bajai kiállítás anyagáról?

Az elmúlt 15 évből válogattam műveket, de mivel Budapesten és Marosvásárhelyen is most lesz csoportos kiállítás, többfelé kellett osztani az anyagomat. Mivel Baján töltöttem a diákéveimet, és Bajától 20 km-re születtem, Nemesnádudvaron, ehhez az időszakhoz és a megelőző gyerekkoromhoz kötődő élmények összekötnek engem azzal a vidékkel. Próbáltam olyan munkákat válogatni, melyek akár magával a településsel, akár a településen élő emberek életével vagy viseletével kapcsolatosak. Emlékszem, hogy gyerekkoromban, meg később is, édesanyám elég sokat besegített a templomban, elvállalta például a terítők a tisztítását. Olyan gyönyörű slingelt, kézi díszítésű, hímzett szegélyeket láttam, amik a mai napig bennem élnek, és a régi fotókról próbáltam visszahozni pontosan a mintákat.

Közös azonosság, 2007.

Közös azonosság, 2007.

Volt egy periódus a munkásságomban, mikor a szalmakazlaknak a felépítését figyeltem. Tehát az ember és a természetes anyag kapcsolatát. Bármerre jártam a világon, mindenhol másképp építik fel. Nagyon érdekes, és számomra izgalmas dolog volt ez. Nálunk általában a szalmakazal tetejére egy rongyot kötnek, és utána esetleg téglákkal súlyozzák le. A cseheknél megkötik a szalmakazal derekát – ez bohémia. Volt egy olyan időszak, mikor 10 évig nem tudtam elmenni Nagyenyedre, és ugyanazt a tájat lefotóztam 10 évvel később is. Nagyon szomorúan konstatáltam, hogy tizedére csökkent a szalmakazlak száma. Ez a kultúrának a felszívódásáról vagy eltűnéséről is árulkodik, és nagyon szomorú. Ezek is megjelennek a munkáimon. 

Volt egy hosszas betegségem, ami miatt 5 évet otthon töltöttem. Ahogy megtudtam a betegségemet, másnap indultam fel a budafoki workshopra – ez 2007-ben volt. Ott minden előzetes tervezés nélkül  nekiestem vaslemezekkel hármas szalmakazal kompozíciót csinálni. Amit akkor meg akartam ott fogalmazni, hogy mennyire változunk, de az ember  lényegi felépítése mégis megmarad. Akármilyen helyzetbe is kerül, nem szabad, hogy önmagát megtagadja.

 Azóta minden apróságnak tudok örülni, abszolút átalakult az értékrendem. Az emberi élet számomra a művészet előtt áll. Az a fontos, hogy az ember becsülje az életet. Ez ma nagy hiányosság. Minél jobban eltávolodunk a természettől, annál kevésbé becsüljük meg az emberi életet is. Egyszerűen nem éljük meg. A fiatalok virtuális életet kezdenek élni, és ez a művészetben is látszik. Tulajdonképpen a kiállítás lényege az lenne, hogy a valós mivoltukban jelennek meg a művek. De mivel az interneten tudunk fotókat küldözgetni, ez elveszik. Megtörténik, hogy egy gyengébb mű a monitoron sokkal erősebb, mint a valóságban.

 

Magyar népi gyermekmondóka I., II - Japán Különleges Díj

Magyar népi gyermekmondóka I., II – Japán Különleges Díj

 

Rengeteg helyen megfordult a világban munkássága során. Hogyan látja a művészet globális helyzetét?

Tíz évvel ezelőtt uniós jogból vizsgáztam, és azt tanultuk, hogy a kulturális sajátosságait minden ország megtarthatja a Unión belül, sőt ezeknek a fenntartására kell törekedni. Ezzel szemben, ha az Unió területén utazok, egyre inkább egy egységes maszlagot látok, ami egyre kevesebb szakmaiságot  mutat fel.

Mikor Indiában voltam egy konferencián, az angolok felvetették az indiaiaknak, hogy először is tanuljanak meg európai stílusban rajzolni, és utána kezdjenek el a zománccal foglalkozni. Előző napokban a piacokat jártam, meg az iparművészeti múzeumban tartottam kurzust, és csak-csak nem álltam meg szó nélkül. A szabad hozzászólásokban elmondtam, hogy „Ha úgy rajzolnának, mint az angolok, akkor én most nem lennék itt, mert úgy gondolom, hogy az ő kultúrájuk oly mértékben gazdag, hogy inkább abból próbáljanak meg kiindulni, és azt dolgozzák fel!” Nagy tapsvihar követte.





Baja tehetségei: Vinkó Leó – festő Fiatal, sikeres művész, tele ambicióval. Szinte bármiből képes ihletet meríteni. Ő Vinkó Leó.
Baja tehetségei: Felső Boróka – építész/grafikus Borcímkék, telefontokok, mesekönyv, illusztrációk, esküvői meghívó, építészet, és világjárás. Ez mind Felső Boróka.
Polgári engedetlenségi akció volt Baján és Jánoshalmán is A Tanítanék Mozgalom tiltakozást hirdetett, hogy nyomatékosítsa az oktatással kapcsolatos problémákat.
Baja tehetségei: Papp Nikolett – festőművész A Belső visszhang című kiállítása óta eltelt több mint fél év. A bajai tehetség azóta tanul és tanít.
Habzik a Sugovica vize A Vízügyi Igazgatóság elmondása alapján a habzás természetes és mesterséges jelenség is lehet.
Megbukott egy kávé a NÉBIH kávészemléjén Kávészemle: amikor a kávéból bukta lesz. A NÉBIH 39 őrölt pörkölt kávét vizsgált meg civilek és baristák bevonásával.
Jövő idő: Mi lesz, ha lecserélnek egy gépre? A gépek és robotok térhódítása már elkezdődött. A hatásuk egyre inkább érzékelhető lesz a munkaerőpiacon.
Egyre vonzóbb energiaforrás a Nap Környezetkímélő megoldásokban kell gondolkodnunk hosszútávon, és a napenergia bizonyul az egyik legjobb energiaforrásnak.
Baja tehetségei: Faldum Gábor – triatlon Hétéves kora óta sportol, három világkupa dobogós érme már az övé, de még nagyobb lehetőségek várnak rá.