Vasárnapi kávézó: Európa háborúban. Ami eddig történt…

Gondolom már senkinek nem újdonság, és e helyütt is többször előkerült, hogy a politikai hulladéklerakónak használt EU, úgy tűnik mindent megtesz annak érdekében, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen felszámolja mindazt, amit Európának és európai kultúrának ismerünk. Teheti ezt valamely homályos érdek mentén, vagy egyszerűen azért, mert döntéshozói alkalmatlanok a feladataik ellátására. Esetleg mindkettő.

 

Talán már az EU-t alkotó államok is rádöbbentek arra, hogy szerencsésebb lett volna nem azokat az embereket küldeni az Európai Parlament üléstermébe, akik az adott országban már vállalhatatlanok voltak, és még a sarki kocsmából is szívlapáttal verték volna ki őket.

 

Élvezve az EU-s képviselői kártya kifogyhatatlan hitelkeretét, lényegében fogalmuk sem volt, mi történik körülöttük, melyek a mozgató erők.  A sors  pedig – a szája szélén felszaladt szánakozó félmosollyal – nézte például, ahogy Brüsszel, a muzulmán radikalizmus európai fellegvárává avanzsált a sok EU-s géniusz orra előtt.

 

Persze semmi sem történik ok nélkül, ez sem a véletlen műve. A terv egyébkét pofon egyszerű volt. Az Európai Egyesült Államok megteremtésével, a nemzetállamok helyett, a multinacionális (jellemzően amerikai) nagyvállalatoknak már csak egy egységes, liberalizált Európával kellett volna megegyezni.  Ne legyenek illúzióink, számukra sokkal előnyösebb feltételekkel.

 

A vén kontinens azonban váratlan ellenállást tanúsított. Nem írták alá az EU és az USA között kötendő szabadkereskedelmi (TTIP – Transatlantic Trade and Investment Partnershipmegállapodást. Az egyik indok szerint a megállapodásból az USA jóval többet profitálna, mint az EU, ráadásul több pontja diktátumszerű a kontinensre nézve. Na, pont ezután jutott eszébe több millió embernek, hogy Európába kellene menekülnie.

 

Ahogyan a migráns-áradat kitervelői számíthattak is rá, élükön a Csillagok háborúja gonosz császárára hajazó pénzemberrel, Soros Györggyel, a válság kezelése a nagy, nehézkes, bürokratikus EU-nak nem sikerült túl jól.  

 

A Soros-féle jogvédők által teremtett “szegény migránsok” környezetben már a hivatalos adatok szerint is több mint egymillió ember érkezett a kontinensre, míg azoknak a számát, akik a hivatalos csatornákon kívül jutottak be, még csak megbecsülni sem lehet. Persze az már csak hab a tortán, hogy ezek az emberek a bűnözői csoportok számára igazi főnyeremények, hiszen a rendszer számára nem is léteznek.

 

Itt tartunk most. Az emberek még mindig özönlenek, a Nyugat-európai ellátó rendszerek pedig lassan kezdik megadni magukat. Nincs az az erős német gazdaság, ami elviselné, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra több millió ellátásra szorulóval több van. Ráadásul ezek nagy többsége nem alkalmas arra, hogy megjelenjen az európai munkaerőpiacon. 

 

Ilyen előzmények után Európa döntéshozói ismét melléverni látszanak a cimbalomnak.     

 

A jelenleg legvalószínűbbnek látszó forgatókönyv szerint lesz egy “belső” és egy “külső” Európa. A belső kör nagy valószínűsséggel könnyebben hajlik majd a USA által diktált kereskedelmi megállapodás aláírására. Különösen érdekes ez abban a vetületben, mely szerint a szabadkereskedelmi megállapodás főként a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek körét érinti, és igen, a genetikailag módosított olcsó élelmiszerek kereskedelmét is. Márpedig a családegyesítéssel több millió főt számlaló embertömeget etetni is kell. Miután ez a tömeg GDP-t nem termel, hiszen alkalmatlan az európai munkavégzésre, az adott ország ellátórendszerének kell gondoskodni róla. Logikusnak látszik a feltételezés, mely szerint ilyen körülmények között nagy szükség lehet az USA vállalatainak “segítségére”, melynek ára egy kereskedelmi megállapodás aláírása, amely korlátlanul megnyitja az európai piacokat. 

 

És megérkeztünk. 

 

Ami furcsa, hogy – hosszú idő óta először – nem állunk rosszul. Most úgy tűnik elkerülhetjük a piacokért folyó háború epicentrumát. Reméljük így lesz, mert ami most következik Nyugat-Európa számára, abban nagyon nem kellene résztvenni.  





Válóper: sírnak a liberálisok A kapcsolat kiüresedett, az életközösség helyreállítására már nincs remény. Gondolatok a Vasárnapi kávézóban.
Vasárnapi kávézó: A megvalósíthatatlan egészséges táplálkozás Jó lenne még látni a gyereket érettségizni? Leszoksz a cigiről, leteszed a töményet. Na, onnan jön az igazi szívás...
Vasárnapi kávézó: Tanuljunk oroszul (ismét) Gondolatok az "Olajfegyver és globális uralmi rend" című könyv olvasónaplójához. Ha érdekel a világpolitika, olvasd el!
Vasárnapi kávézó: Nem szóltak? A háború már tart! Ez is a pénzről szól. Néhány érdekes körülmény, ami talán érthetőbbé teszi a párizsi mészárlást.
Vélemény: a fél világon átkóborlók Lassan a világ is elkezdi keresni: ki a felelős Európa legújabb megszállási kísérletéért. Addig is, nekünk itt vannak ők.
Vasárnapi kávézó: A 10 millió fotós országa Előbb utóbb az összes helyet elfoglalják a neten, ahonnan tanulni lehetne. Igen, ők a "photografis" lájkhuszárok.
Vasárnapi kávézó: Így lopták szét az országot – Videó A Vasárnapi kávézóban a rendszerváltás körüli időkre emlékezünk, avagy Alibaba és a k..va sok rabló.
Újra dobog a magyar foci szív Játszunk, jól játszunk, és büszkék vagyunk a válogatottra. A liberálisok persze nem örülnek.
Vasárnapi kávézó – Kossuth-díjból közgyűlölet Szólásszabadság, vagy gyűlöletbeszéd? Ákos egy egész ország érzelmeire hatott néhány mondattal.