Vasárnapi kávézó: Tanuljunk oroszul (ismét)

25 évvel a rendszerváltás után a fene se gondolta volna, hogy a világ nagyszínpadán egyszer az oroszok fogják eljátszani a jó fiút  mackót. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy az Orosz Föderáció hozhatja meg azt az egészséges egyensúlyt, ami a világ normális működéséhez szükséges (lenne), és amely az elmúlt évszázad során teljesen felborult.

 

Mostanra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai olajcégek érdekei szerint működő nyugati civilizáció bármit feláldoz a dollár stabilitásának oltárán. Még mindig nehezen hiszi el az ember, hogy az országok között létrejött konfliktusok jó része nem más, mint az olajcégek és más multinacionális vállalatok saját profitjukat garantáló terveinek megnyilvánulása. Nem kell nagyon messzire menni, a most zajló migránsáradat sem a véletlen műve…

 

A XX. századi világtörténelem jelentősebb eseményeit az 1928-ban  összefogott ún. hét nővér – az Esso (Standard Oil of New Jersey), a Mobil (Standard Oil of New York) , a Gulf Oil, a Texaco, a Standard Oil of California (Chevron), a Royal Dutch Shell és a British Petroleum – alakította. Terveik megvalósulását háborúk, titkosszolgálati merényletek, államcsínyek jelezték szerte a világban.  

A globális pénzügyi szektornak nagy szüksége van egy olyan ellensúlyra, ami a nyugati gátlástalan profitorientáció ellenpontjaként tarthatja kordában az angol-amerikai bankárok köreit. 

 

Ez az ellenpont lehet az Orosz Föderáció részvételével létrejött BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság) Fejlesztési Bankja. Persze ne legyenek illúzióink ez a szervezet sem jótékonysági intézmény. Azonban egy más típusú monetáris politika bevezetése jó ellenpontot teremthet a Világbank jelenleg uralkodó sáskajárás-szerű pénzügyi politikájával szemben.

 

Mit jelenthet ez a magunk fajta egyszerű ember számára? Hát leginkább azt, hogy nem leszünk annyira kiszolgáltatottak, mint például a kelet-európai devizahitelezés esetén. Nem leszünk kénytelenek elfogadni azt a banki diktátumot, amit annak idején kormányzati segítséggel toltak le a torkonkunk, ha lakást akartunk venni, hogy az európai kormányzatok és vállalatok hitelezéséről ne is beszéljünk. 

 

Európa, és ezzel együtt Magyarország eladósítása jórészt annak a banki rendszernek köszönhető, amely látszólag különböző pénzintézetek, valójában azonban azonos érdekcsoportok monetáris tevékenységét tükrözi. Magyarul, a verseny csak látszólagos.  Ha azonban egy olyan pénzügyi szereplő (BRICS Fejlesztési Bank) lép a porondra, aki nem ugyanabból az alomból való, akkor egy valódi verseny alakulhat ki, amely javára válhat az egyszerű halandónak is. Ráadásul ezen szervezetek közti érdekkülönbségek hosszútávon is garantálják azt hogy soha nem lesznek képesek megállapodni, és ily módon soha nem fogják nagy egyetértésben szívni a vérünket.  

 

Magyarország két világ határán fekszik: ezt az elmúlt történelmi időszakban mindig jól megszívtuk. Jó lenne már egyszer ennek az előnyeit élvezni. Most lehetőségünk nyílhat erre, hiszen a világ hatalmi pozíciói átrendeződőben vannak. Kis ország lévén egy jó külpolitikával, haszonélvezői lehetünk ezeknek a folyamatoknak. Már pedig a jövőben ugyanannyira fontos lesz az orosz, mint az angol nyelv. Ugyanannyira fontosak lesznek a nyugati kereskedelmi kapcsolatok, mint a keletiek. És ha jól játszunk azon a bizonyos világszínpadon, hosszú idő óta először, profitálhatunk a dologból. Mert játszanunk bizony kell.

 

Forrás és olvasásra ajánlás: 

Pokol Béla:  Olajfegyver és globális uralmi rend. (Olvasónapló)
(William F. Engdahl: Mit der Ölwaffe zur Weltmacht. Der Weg zur neuen  Weltordnung.
Dr. Böttinger Verlag. Wiesbaden. 1992).

Pokol Béla (Záhony, 1950. május 7. –) magyar jogtudós, politológus, egyetemi tanár, a szociológiai tudomány (akadémiai) doktora. 2011-től alkotmánybíró. 

A fenti olvasónapló az ELTE honlapján található.

 





Vasárnapi kávézó: A megvalósíthatatlan egészséges táplálkozás Jó lenne még látni a gyereket érettségizni? Leszoksz a cigiről, leteszed a töményet. Na, onnan jön az igazi szívás...
Válóper: sírnak a liberálisok A kapcsolat kiüresedett, az életközösség helyreállítására már nincs remény. Gondolatok a Vasárnapi kávézóban.
Vasárnapi kávézó – Kossuth-díjból közgyűlölet Szólásszabadság, vagy gyűlöletbeszéd? Ákos egy egész ország érzelmeire hatott néhány mondattal.
Vasárnapi kávézó: Európa háborúban. Ami eddig történt… Ha csak egy összefoglalót olvasol a héten, ez legyen az. Röviden: hogyan jutott ekkora bajba Európa, és hol állunk most.
Vasárnapi kávézó: Miért nem jó az államnak a magyar? Az állami hivatalnokok, a rendőrség, a polgárőrség, mind Skodával jár. De miért nem magyart vesztek?
Vasárnapi kávézó: Nem szóltak? A háború már tart! Ez is a pénzről szól. Néhány érdekes körülmény, ami talán érthetőbbé teszi a párizsi mészárlást.
Vasárnapi kávézó: Még mindig csekktől csekkig élünk Vasárnapi gondolatok a polgárságról és az elcseszett 90-es évekről.
Vasárnapi kávézó: A 10 millió fotós országa Előbb utóbb az összes helyet elfoglalják a neten, ahonnan tanulni lehetne. Igen, ők a "photografis" lájkhuszárok.
Vasárnapi kávézó: Így lopták szét az országot – Videó A Vasárnapi kávézóban a rendszerváltás körüli időkre emlékezünk, avagy Alibaba és a k..va sok rabló.