Pálferi-előadáson jártunk

A magánytól az összetartozásig. Ez volt a címe Pál Feri atya bajai előadásának. Bár interjút nem tudtam készíteni vele, megnéztem, meghallgattam, és nem hiába. Tele humorral és mégis komolyan járta körül a témát, mely régóta aktuális: A párkapcsolati összetartozást. Tulajdonképpen a szerelmet és a párkapcsolatokat, azt az állapotot amelyben ilyenkor vagyunk, a csecsemőkorhoz hasonlította. Ezekből a hasonlatokból, történetekből szemezgettem.

37_30_15009_2858be5d24b49ffc9ff32c4373686933_92a401_601

 

Egyik kedvenc részem a nők drámai viselkedéséről szólt, egészen pontosan arról a ráutaló magatartásról, amelyet oly sok nőtársamon, és persze saját magamon is rendszeresen tapasztalok. Ez természetünkből ered, de nem mindig vezet jóra. Feri atya ezt egy abszolút életszerű példával érzékeltette: “December 24-e. Mit csinál ilyenkor a nő? Felkel korán, és nekilát a munkának. Egyszerre tartja a fejében a rengeteg teendőt: a bejgli, a kacsa, a gyerek, hol a háromkirály-jelmez, hol az ajándék, a masni, a papír, a cellux… Na én ezt el se tudtam volna most mondani, nekem erre előre készülnöm kell! De ti nők, ti ezt mind fejben tartjátok. És csak egyetlen pici dolgot vártok a Dezsőtől: A fa! Csak annyit, hogy faragja bele a karácsonyfa-állványba! És mit csináltok? Nem mondjátok, hanem csak így lazán odaálltok az ajtóhoz… és nézitek a fát! Hátha rájön a férjetek, mit kellene csinálnia”.5948

 

“A Dezső meg mit csinál? Először is kialussza magát. Aztán nagy nehezen felkel, ásítozik és leül a tévé elé. Megnézi a BL döntő ismétlését, aztán csak ül, ücsörög, a fa az meg kint áll. Pontosan úgy viselkedünk, mint a csecsemő, akinek nincs szüksége szavakra, hiszen különböző jelzésekkel is eléri, amit akar”. Ezen a ponton megrökönyödtem. Na ne már, hiszen rengetegszer csinálom én is ugyanezt! Pedig mennyivel egyszerűbb lenne kedvesen mondani a párunknak, ha valamit szeretnénk. A fene enné meg a női ráutaló magatartást! Erről le kell, hogy szokjak – gondoltam magamban. Ezek után Feri atya tovább folytatta egy szintén hatásos témával.

 

“A szerelmes ember először idealizálja a párját. Ő a legjobb, a legszebb, a jó tulajdonságait felnagyítja, még bele is lát ezt-azt, a rossz tulajdonságait pedig szinte észre sem veszi. Ezután, ha már a lángolás kissé alábbhagyott, jön a démonizálás. Amikor már eloszlott a lila köd, és kezdünk tisztán látni. Ekkor látjuk meg a negatív tulajdonságokat, és egy idő után semmi más nincs a szemünk előtt. Felhívjuk a barátnőnket. Igen Margit, én vagyok, jaj végre fel tudtalak hívni. Te Margit! Én ezt nem bírom! Hát ez a Dezső! Ez SZÖSZMÖTÖL! Nem lehet vele élni”! Na, igen, itt is jártam már – gondoltam magamban. Milyen kiszámíthatóak is vagyunk mi, nők. De mi lehet ilyenkor a megoldás? Erre is választ kaptam.

 

Feri atya elmesélt egy történetet, amelyben egy párterapeuta eljutott egy ilyen szintre a férjével. Egy érdekes dolgot talált ki, mégpedig azt, hogy megfigyelte a férjét társaságban, más emberekkel. Azt tapasztalta, hogy más nők érdeklődve figyelik az ő “dögunalmas” férjét, sőt, még nevetnek is rajta. Később megpróbált úgy tekinteni a férjére, mint barátra. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy abban a pillanatban a férj átkerült a “friend zone”-ba, csupán arról, hogy barátként tele volt jó és vonzó tulajdonságokkal, amiket feleségként ez a terapeuta figyelembe se vett.4

 

Mi történt? A démonizálást követte a realizálás, és itt érkeztünk meg megint a csecsemőkorba. Ennek kapcsán idéznék egy, a polcomon soha nem porosodó könyvből: “Ha a kezdeti életszakasz és a szerelem állapotának párhuzamait felismerjük, akkor néhány következtetést levonhatunk a meghitt kapcsolatra vonatkozóan is. Ahogy a csecsemő realitásérzéke nő, úgy csökken a függőség is… Saját érzelmeinknek kiszolgáltatottan mindig is függő helyzetekbe fogunk kerülni. A leválni tudásnak és az újraközeledés képességének gyakorlása teremtik meg annak a lehetőségét, hogy egyre szilárdabb önazonosságra jussunk.”

 

Számomra ezek voltak az előadás legmeghatározóbb részei, szívből ajánlom mindenkinek, életkortól függetlenül, hogy élje át egyszer a Pálferi-élményt, akár sírva-röhögős, akár komoly témára vágyik, hiszen mindkettőnek részese lehet.





Baja tehetségei: Kunos Andrea – színész Kitartás, rengeteg munka és hosszú idő, ami Kunos Andreát a világot jelentő deszkákra juttatta.
Mindenszentek, Halottak napja, Halloween – interjú Szabolcs atyával A temetők nemsokára megtelnek emberekkel, gyertyák pislákoló fénye önti el a sírokat.
Kulisszák mögött a Bajai Fiatalok Színházával (+ galéria) Pillants a függöny mögé: Így zajlik a főpróbahét egy színház társulatának életében.
A magyar kultúra tízparancsolata 1989 óta ezen a napon ünnepeljük hazánk kultúráját. Mi ezért vagyunk büszkék rá.
Baja tehetségei: Péter Barbara – énekesnő A mindig csinos és mosolygós bajai énekesnő karrierje szépen ível felfelé. Végre közelebbről is megismerkedtünk vele.
Megkérdeztük: Mit gondol a Hosszú Katinka-botrányról? Nemzeti hős vagy követelőző sztársportoló? A vélemények megoszlanak.
“Szükség van a bajai szakemberekre” Új szakot indít jövőre az Eötvös József Főiskola. Dr. Melicz Zoltán rektor mesélt a tavalyi évről és a közeli tervekről.
Legendás filmet visz színpadra a Bajai Fiatalok Színháza Lázasan folynak a próbák az izgalmasnak ígérkező új színdarabra. A részletekbe Ottmár Attila avatott be minket.
Megkérdeztük: Hogyan töltöd az idei szilvesztert? Küszöbön a szilveszter. Kíváncsiak voltunk, Ti hogyan ünnepeltek, és mit vártok 2016-tól.