Baja tehetségei: Buzási Vendel – gitáros

Buzási Vendel gitárjátékát már többször volt szerencsém élőben meghallgatni, így elmondhatom, egy nagyon tehetséges zenészről van szó. Vele beszélgettünk. 

1957848_1027897343905383_5320240668792098325_o

 

Hogyan lettél gitáros, miért éppen ez a zeneszerszám fogott meg? 

2008 márciusában fogtam le az első akkordot egy gitáron, és innen számolható az is, hogy tudatosan elkezdtem zenével (rockzenével) foglalkozni. Épp egy haveromnál voltam, aki akkor már egy éve gitározott, és megkértem a poén kedvéért, hogy mutasson meg egy akkordot. Annyira elvarázsolt a dolog, hogy nem volt apelláta, első látásra szerelem lett, ami a mai napig is tart.

 “

Egy hangszert elég sokáig kell nyúzni, míg az ember megtanul rajta játszani. Nálad milyen lemondásokkal járt a tanulói folyamat?

A gitározás is, mint oly sok hobbi, a három klasszikus forrást emészti fel: pénzt, időt és energiát. Szerencsére a családom támogatott, és támogat ma is abban, hogy jó gitáros lehessek. A legfontosabb talán a megfelelő időbeosztás, főleg akkor, ha az ember komolyan veszi a gitározást, és nem csak magának játszik, hobbiból. Mindamellett, hogy a fejlődéshez le kell ülni gyakorolni, a sulit nem szabad, hogy negatívan befolyásolja.

1383132_708704392491348_1340692659_n

 

Van olyan személy, aki inspiráló hatással volt rád?

Annyi van, hogy oldalakat foglalna el a felsorolásuk. Nehéz, és nem is lenne korrekt bárkit is kiemelni közülük. Időszakonként más-más gitárosok inspirálnak a legjobban. Tegnap épp Joe Satriani koncertjén voltam. Ma egész nap gyakoroltam, tehát momentán újra ő a leginspirálóbb zenész számomra. Jó volt látni, hogy pont az instrumentális gitárzenével tudott megtölteni egy Kongresszusi Központot!

Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?

Nehéz kérdés, mert mindenevő vagyok, főként hangulattól függ. Ez mondjuk barokkos túlzás, de a tradicionális, könnyűzenei értelemben vett hangszerekkel megszólaltatott zenéket hallgatom alapvetően. Klasszikus rocktól kezdve, blues-on át, egészen a progresszív metálig meghallgatok bármit. Szinte minden zenei stílusnak lehetnek olyan elemei, amelyek tetszenek, és szívesen átültetném mondjuk gitárra. A közelmúltban például sokat hallgattam keleti világzenét. A következő instrumentális dalom is például orientális, keleties dallamvilágú lesz. Nyitott füllel kell járni, rengeteg zenét kell hallgatni. Mindig találok valami újat, ami ablakokat nyithat ki. Ez egy életen át tartó kutatás.

10501887_974881265873658_1573817668114518004_n

 

Milyen zenekarokban játszol, min dolgozol mostanság? 

Négy projekt is fut most párhuzamosan. 5 éve létezik a Metal Daze nevű klasszikus hardrock-metal slágereket játszó zenekarom, emellett dolgozom két akusztikus felállásban is. Az egyik a Panorama Acoustic nevű, nemrég újraalakult duó, ahol Göcsei Gergő kiváló énekes barátommal játszunk pop, funky, és R’n’B slágereket. Nemrég pedig egy Bajára költözött angol barátommal, David Fairfax-szel alapítottunk egy Montana Blue nevű két gitár-két ének felállású akusztikus duót. Többnyire klasszikus rockot, rockabilly-t, jazzt játszunk. Ezek mellett írom a saját instrumentális, szólógitárra írt dalaimat. Reményeim szerint nemsokára kiadok egy új EP-t.

 

Mesélj a szólókarrieredről! Miért pont instrumentális dalokat szerzel?

Mindig is imádtam a melodikus, instrumentális gitárzenét játszó szólógitárosokat (Joe Satriani, Andy Timmons, Steve Morse… stb.), valamint nagy kihívás volt megtanulni egy-egy dalukat, hiszen a stílusból fakadóan itt gyakorlatilag a szólógitárosé a főszerep, a gitár énekel 3-4-5 percen keresztül. Amikor kiírták a felhívást az ÚJGITÁROS 2014-re, nem volt kérdéses, hogy itt az idő, meg kell próbálnom írni egy saját instrumentális gitárdalt. Így született meg a Days In Vienna, amit tavaly októberben követett a Catch The Moment című ballada. Jelenleg kb. 3 félkész dalom van. Sajnos, vagy nem sajnos, lassú zeneszerző vagyok, és nem is túl termékeny. Vannak viszont dolgok, amiket világosan kell látni. Elmúltak a ’90-es évek, nem divat szólógitározni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jönne el a reneszánsza valamikor a közeljövőben, mert mindig beüt egy retro-hullám. Ma viszont kérdésen felül áll, hogy a gitárzene rétegzene, szakmai berkeken lehet csak perspektíva. Ez a gitár szerelmeseinek zenéje. Nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is. Szűk felvevőközegnek kell nagyon erős “vetélytársak” mellett, nagyon magas színvonalon zenélni. Élő fellépésre ezzel a stílussal alig akad lehetőség, tehát ellenszolgáltatásként is maximum a szakmai reputáció marad.

10539255_1534789956793089_5540132401842009194_o

 

Említetted a gitárversenyt, amit ha jól tudok, meg is nyertél. 

Igen, az ÚJGITÁROS 2014 elnevezésű tehetségkutató kifejezetten gitárosok számára indult, komoly szakmabeliekből álló, 10 fős zsűri közreműködésével, valamint nagyon értékes nyereményekkel. Tavaly nyáron hirdették meg, a felhívásban csak annyi megkötés szerepelt, hogy 3 percbe férjen bele a feltölteni szánt videó. Az irány (instrumentális gitárzene) egyértelmű volt, viszont nem szerettem volna egy századik Satriani-interpretációval elsikkadni a pályázók között. Így kezdtem bele az első saját számom írásába, a Days In Vienna-ba. Augusztus végén a 119 nevező közül 5 gitárost a közönség like-ok alapján szavazott be, 5-öt viszont a zsűri pontozott. Épphogy bekerültem a zsűri útján. Nagyon szoros verseny mellett ötödikként végeztem. A döntő szeptemberben volt Budapesten. A pályaművemet adtam elő élőben, és óriási meglepetésemre engem hoztak ki győztesnek. 

Rudán Joe-val is koncerteztél, valamint közreműködtél  az egyik albumán. Hogyan adódott ez a lehetőség?

Így van. Amikor elkerültem Pécsre, a jogi karra 2012-ben, a fülembe jutott, hogy Joe beugró gitárost keres az akusztikus duójába, arra az esetre, ha nem érne rá a gitárosa. Egy közös bajai barátunk révén sikerült Joe-val kapcsolatba kerülnöm, találkoztunk, hamar összebarátkoztunk. Megtanultam én is a repertoárt, és amikor kellett, ugrottam. 2013-ban 50 éves lett, és saját szólóalbum kiadására adta a fejét. Az azóta már megjelent “Én ez vagyok” című lemezére Joe zenészbarátai írtak dalokat, illetve dalszövegeket. Engem ért a megtiszteltetés, hogy Sárvári Vili (P-mobil) és Zeffer András (Mobilmánia) dalait felgitározhattam. Nagy élmény és egyben megtiszteltetés volt!

1209012_699299436765177_1963869943_n

 

A zenélésen kívül még mivel tengeted a mindennapjaidat? 

Élem az átlagos egyetemisták életét. A pécsi jogi karon vagyok negyedéves, igyekszem, hogy minél előbb befejezhessem. Jól érzem magam ott, de hamar dolgozni szeretnék. Építem a kapcsolataimat, próbálom magam a legjobb emberekkel körülvenni. Folyamatosan gyűjtöm a zenéket, bővítem a zenei látókörömet, próbálok folyamatosan motivált maradni. Másképp gitározni sem tudok.

Mennyire szeretnél a jövőben komolyan foglalkozni a zenével? Vagy csak hobbi marad a jog mellett?

Egyre inkább arra hajlok, hogy a zene hobbi maradjon az életemben. Egy olyan hobbi, amit viszonylag magas szinten művelhetek, de nem frusztrál az sem, ha esetleg nem tudok benne meredeken felívelő karriert befutni. Ugyanúgy gyakorlok, érdekel, és csinálom ha kell, de arról szó sem lehet, hogy egy lapra tegyem fel az életemet. Volt idő, amikor elgondolkodtam rajta, ma viszont elutasítom. Ha viszont komolyabb lehetőségem adódik előrelépni a zenében, akkor nem mondanék nemet, és teljes erőbedobással csinálnám.

Amit viszont látok, tapasztalok, az az, hogy ma kizárólag zenélésből csak egy kis kör tud megélni. Ez nem ennek az országnak a hibája, hiszen pl. Angliában sokkal nagyobb a versenypálya, ergo nehezebb is eljutni az ismertségig.

Magyarországon igenis vannak pozitív változások, de még mindig messze vagyunk attól, hogy csábító életpálya lenne a zenélés. Nem teljesen teljesítményalapú, folyamatosan tűzközelben (Budapesten) kell lenni, nehéz elérni a fogyasztókat, és 100 lábon kell állni egyszerre. Ahhoz, hogy ma egy zenész/zenekar tartósan sikeres maradjon, komoly üzleti érzék, nagyon jó kapcsolatok, (ön)menedzsment, pénzbeli befektetés, megfelelő zenésztársak és szerencse is szükséges. Ha ezek a csillagok nem állnak össze, akkor már nagyon nehéz, százszor biztosabbnak érzem a jogi pályát az életemben.





Baja tehetségei: Szöllősi Kristóf A tehetség olykor velünk születik, már csak rajtunk áll, hogy élünk-e vele. Az álmok pedig egyszer talán valóra válnak.
Baja tehetségei: Gilián Péter basszusgitáros A sokak által irigyelt zenészek élete nem könnyű. Rengeteg lemondással és alázattal jár ez a szakma.
Szarvas Panni akusztik a Galéria Art Caféban Nincs még programod péntek estére? Gyere el, ha szeretnél jó zenét hallani!
Baja tehetségei: Bonyai Regina – kenus Szerény, céltudatos és a legnagyobb álma, hogy kijusson a 2020-as olimpiára. A BVK kenusával beszélgettünk.
Baja tehetségei: Huszák Bálint Az alternatív hajtású autók nagy szerephez jutnak majd a jövőben, akár ennek a bajai srácnak a segítségével.
Baja tehetségei: Vancsura Bendegúz – evezés Vancsura Bendegúz a győri evezősklubban hasítja a vizet, és szebbnél-szebb eredményeket ér el.
Bajai tehetségei: Gálos Roland – ökölvívó A fiatal ökölvívó legfőbb célja, hogy kijusson a jövő évi olimpiára. Gálos Rolanddal beszélgettünk.
Baja tehetségei: Agócs Nóra – tánc E heti bajai tehetségünk akkor érzi magát a legjobban, ha a táncnak hódolhat. Nem is csoda ez, hiszen vérbeli táncművész!
Baja tehetségei: Szentgyörgyi Flóra – irodalom 10 éves korában alkotta meg első komolyabb művét. Azóta - 5 év elteltével - már egy kötetnyi vers és novella született.