Élet a komfortzónán kívül

Komfortzóna. Így nevezzük azt a képzeletbeli teret, ahol megszokott életünket éljük, ami kényelmes, kipróbált, biztonságot adó, a napi rutinfeladatok tárhelye. Jól hangzik, viszont már maga a kifejezés is becsapós, hiszen a “komfort” szó hallatán akaratlanul is pozitív dologra asszociálunk. Hiszen ami kényelmes, az csak jó lehet, nem? Nos, nem. Felmerülhet bennünk a kérdés: Miért hagyjam hátra azt az életet, azokat a szokásokat és embereket, amik és akik stabilitást adnak? A válasz pedig a következő: Nem KELL, nem muszáj hátrahagyni. Főleg akkor nem, ha boldogan élünk benne. Nem kell ennyire drasztikusan felfogni. Abban az esetben viszont, ha úgy érezzük, egy kis homokszem került a gépezetbe, és már nem olyan többé, amilyen volt, lépni kell. Hogy konkrét példákat mondjak, elmesélek két történetet.Alone

 

Van egy ismerősöm, aki egyáltalán nem rossz ember, viszont a szó szoros értelmében komfortzóna-függő. Kapcsolatban él valakivel hosszú évek óta, ami többször végét ért már, ő elköltözött, új kapcsolata lett. De amint megérezte, hogy ez most valami új, kicsit más, kicsit bizonytalan, megijedt. Később ez olyan fokú rémületbe csapott át, hogy visszament az előző, már tönkrement kapcsolatába. Hiszen az már kipróbált, megszokott, komfortos volt. Igaz, hogy nem együtt éltek már, hanem csak egymás mellett, tisztes távolságban, de ez neki elég volt. Ez az ismerősöm nem egyszer, nem kétszer, hanem többször megcsinálta ugyanezt. Nem csoda hát, ha mindig ugyanaz lett a vége. Sikertelen problémamegoldási kísérletek, majd újabb szakítás, újabb elköltözés. Kinek jó ez? Nem az én dolgom. De egy biztos: Ő az egész életét ebben a komfortos, ám boldogtalan helyzetben fogja leélni. Magyarán a komfortzóna lehet negatív hely is.

 

Számos ember él így. Boldogtalanság-függővé válnak, számukra nem is a boldogság fontos, hanem a stabilitás. Szerintem ez több, mint szomorú. Ha például ez az ismerősöm a kezdeti félelem és bizonytalanság érzésével egy ideig együtt tudott volna élni, és elég erős lett volna ahhoz, hogy a fájdalmait is megélje, ne pedig elmeneküljön előlük, akkor a későbbiekben, a kritikus pontokon túljutva biztosan boldogabban tudott volna élni. Ami új, és szokatlan, az kezdetben mindig félelmetes. Vannak mélypontok, de időt kell hagyni az újdonságoknak, hogy később azokból váljanak szilárd dolgok, hiszen minden ház stabil alapra épül.

Free

 

Nézzünk egy példát a boldog komfortzónán belüli életre is. Ismerek egy házaspárt, akik valóban boldogan élnek együtt. Volt jó munkahelyük, elég pénzük, jól megvoltak. Aztán váltottak. Biciklire ültek, hogy bejárják a világot. Elhagyták a komfortzónájukat, csupán azért, hogy többet lássanak a világból, és mindaz, amit megtapasztalnak, egy nagy közös élmény legyen. Kétség sem fér hozzá, hogy ez kettejüket sokkal közelebb hozza egymáshoz útközben. Azzal, hogy számos országot bejárnak, és rengeteg embert, és kultúrát megismernek, mennyivel gazdagabbak lesznek majd, ha hazaérnek! Mennyivel több dolgot tudnak majd a világról, mint az átlagember! Szerintem elképesztő bátorság kellett ehhez. Rengeteg nehézségük akadt, kirabolták őket, megbetegedtek, és még sorolhatnám… Ezek voltak azok a bizonyos mélypontok. De továbbmentek. Egyik állomásuk Baja volt, méghozzá a tavalyi Halászléfőző Fesztivál, ekkor szálltak meg nálunk. Azóta is nagyon irigy vagyok rájuk; ha egyszer találok valakit, aki velem jön, talán én is nekiindulok. Az utazásaikról készült, angol nyelvű blog itt található.

 
A két történet hallatán talán úgy tűnik, a komfortzónán kívüli élet nagy lépéseket kíván az embertől. Ám mint minden mást, ezt is lehet kicsiben csinálni. Elég hozzá minden héten mondjuk egy olyan dolog, amit addig sosem csináltunk:  másféle út a munkába menet, egy új recept kipróbálása a vacsorához, egy hétvégi kirándulás, egy új sport. Próbáljuk ki, milyen amikor elhagyjuk egy kicsit a járt utat.
 
 
Személy szerint nem minden esetben hiszek a “járt utat járatlanért, el ne hagyj”-elvben. Persze van, aki pont abban hisz, és így elégedett. Érdemes végignézni ezt az angol nyelvű videót, a srácok jól boncolgatják a témát:
 

 
Mindenki maga dönti el, átlépi-e néha a határait. Én kipróbáltam, jelen pillanatban 1000 km-re vagyok mindentől, amiben eddig éltem. Néha iszonyú félelmetes, néha viszont olyan szintű szabadság-érzés tölt el, mint még soha. Itt ülök egy erkélyen, előttem hatalmas hegyek, körülöttem egy deka magyar sincs, és félelmetesen jó érzés! Szóval bátorság, merjük néha elhagyni azt a bizonyos zónát! Egy biztos: MEGÉRI!
 





Vasárnapi kávézó – Kossuth-díjból közgyűlölet Szólásszabadság, vagy gyűlöletbeszéd? Ákos egy egész ország érzelmeire hatott néhány mondattal.
Milyen fát válasszunk? – Fenyővásárlási kisokos Ne essünk pánikba, ha még nem vettünk karácsonyfát! Lehetőség bőven akad. Neked milyen van?
Pincér voltam külföldön Ha menni kell, menni kell. Én is mentem, de letelt az időm. Ilyen volt a külföldi meló.
A külföldi munkavállalás buktatói Aki hosszabb-rövidebb időre a határokon kívül szeretne szerencsét próbálni, könnyen pórul is járhat. Lássuk, hogyan!
10 dolog amit ne felejts otthon, ha nyaralni mész Már pakolod a bőröndödet? Mielőtt becipzárazod, kukkants bele ebbe a listába! Ugye, semmit nem felejtettél el?
Zeng a kórus: Bezzeg én a te korodban már… ,,Ezek a mai fiatalok, semmihez nem értenek, későn házasodnak, nem tudnak dolgozni!" Avagy ítélni könnyebb, mint érteni.
Megkérdeztük: Vásárolsz-e vasárnap? Országszerte akadnak támogatói és ellenzői a vasárnapi nyitva tartásnak. És mi a helyzet Baján?
Remekeltek a Bajai Vízisport Klub sportolói A télen leginkább szárazföldi tréningeket végeztek a sportolók, de a jó időnek köszönhetően már vízen is tudnak készülni.
Sétáltass okosan! – Fontos szabályok bajai gazdiknak A te négylábúd is szeret szökőkútban fürdeni? Vagy inkább a Sugót kedveli? Nem árt, ha figyelünk a szabályokra!