Lázadás a rendszer ellen – A beavatott 2.

Szeretem elolvasni a könyvet, mielőtt megnézem a filmet. Úgy valahogy jobb az élmény, még akkor is, ha a film és a könyv között bőven akad eltérés. A könyv ismerete kipótolja azokat a részeket, amelyek hiányosan jelennek meg a vásznon, és ezáltal teljes lesz a kép. Így voltam például a Harry Potterrel, a Twilighttal, a Holtodiglannal, a beavatott első részével, és most a másodikkal is.

 

divergent körzetek

 

Mielőtt belemélyedünk A beavatott témába, azt mindenkinek javaslom, hogy próbáljon meg elvonatkoztatni az Éhezők viadalától, mert az alapgondolat és a főszereplő ugyanazt a vonalat követi, de ha nem méregetjük egymáshoz a kettőt, akkor teljesen jól fogunk szórakozni. Aki szereti az ilyen sztorikat, úgyis élvezni fogja, aki meg nem, az úgyis fanyalogni fog.

A beavatott sztori nem túl bonyolult, a jövőbeni Chicagoban a nagy háború után kitalálják, hogy öt csoportra osztják fel a társadalmat annak érdekében, hogy a kívánatos tulajdonságokat erősítsék, a nem kívánatosakat pedig elnyomják a csoportműködés szabályai által. Az öt csoport (Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak, Műveltek és az Őszinték) viszonylagos békében élnek egymás mellett addig, amíg az egyik csoport a többi fölött állónak kezdi el érezni magát. Ezen azért annyira nem csodálkozunk, ilyen az emberi természet. Az meg a könyv elejétől bele van kódolva a sztoriba, hogy a csoportrendszer szétesésre van ítélve. Nyilván ez egy eleve olyan elképzelés, ami nem tartható fent sokáig, hiszen az emberek nem CSAK ilyen vagy olyan módon viselkednek.

Fel is ütötte a fejét egy “kórság”, mégpedig, hogy vannak olyan személyek, akik nem csak egyféleképpen képesek viselkedni, hanem változatos viselkedésmintát mutatnak. Ők az Elfajzottak, és mivel nem illeszthetők bele a rendszerbe, így a rendszer az ellenségeinek tekinti őket. Szóval, ebben a rendszerben él az önfeláldozónak született Beatrice Prior, az ő történetén keresztül kerülünk bele a sztoriba.  A kiválasztás elnevezésű ceremónián hősünk másik csoportot választott, a bátrakat, ahol a beavatási szertartáson mindenféle viszontagságon megy keresztül, barátokat és ellenségeket szerez, és hogy az elmaradhatatlan romantikus szál is meglegyen a történetben, összetalálkozik álmai hercegével. Attól függetlenül, hogy a szokásos receptet kapjuk, számomra a történet mégis élvezhető és izgalmas volt. És persze, nagyjából sejthető, hogy mi fog történni, de ha nem úgy nézem a dolgot, hogy á, ez nevetséges, úgyis tudom mi lesz, hanem kíváncsian tekintek arra, hogy az író hogyan vezeti a cselekményt, és hogyan old meg bizonyos helyzeteket a hős, akkor egy teljesen jó élmény.

 

 

A trilógia második részét, A lázadót éppen hajnalban fejeztem be. Az a baj a jó könyvekkel, hogy egyszerűen nem nyugszom, amíg nem olvasom el őket, és erre általában éjszaka van időm. Ebben a részben Jeanine, a Műveltek vezetője hadjáratot hirdet az Elfajzottak ellen, és köztük is elsőként Tris és Négyes ellen. Háború kezdődik, és gyakorlatilag minden csoport megosztottá válik. Ideiglenes szövetségek köttetnek, amelyeket inkább a kényszer szül, sem mint a mély egyetértés. A harc minden szinten megjelenik a történetben a csoportok harcolnak egymás ellen, Tris harcol a rendszer ellen és harcol önmaga ellen is. Szóval a könyv tele van izgalmas akciókkal és fordulatokkal. Megmondom őszintén, kíváncsian várom, hogy milyen lesz a film, mert az előzetes alapján kevés köze van a könyvhöz. (Nemúgy, mint az első rész, ahol pontosan követte a könyvben leírtakat.) Az alaptörténések stimmelnek, de a trailer egy halom olyan elemet tartalmaz, amiről én biztosan nem olvastam. Na, ilyenkor jön el az a pont, hogy elvonatkoztatok a könyvtől, és egy teljesen különálló alkotásként tekintek a filmre, amely remélem önmagában is teljes lesz. Egy biztos, aki beül A lázadóra az harcot, eltúlzott gonoszt, fordulatokat és a szimulációs szérumot biztosan megkapja, és a választ is arra, hogy ki és miért hozta létre a rendszert. De minderre még márciusig várnunk kell.

csipysz





Szegényember szexfilmje, avagy a nagy szürke füst láng nélkül Ha már volt szerencsém megnézni a filmet, legalább megosztom, mit gondolok róla. Egyébként, szót sem érdemelne.
Liam Neeson, az egyszemélyes hadsereg Harmadszor is beültem a moziba, hogy megnézzem az öreg Liam ámokfutását. Abszolút megérte!
A Kapitólium megérett a pusztulásra! Most a saját szemünkkel is láthatjuk, milyen rombolást végez a viadal a bajnokok lelkében. Végre eljutottam moziba.
Legendák: Ezek a legmenőbb filmes verdák Van az úgy, amikor egy filmben az autó lejátssza a színészt. Ikonokat mutatunk, itt az ideje a gázra taposni!
Anyádnak nem kell látnia – #sohavégetnemérős Premier előtt néztük meg a Wellhello filmjét. Ez a mozi sokkal több, mint aminek elsőre látszik.
Válaszd az életet: újra Trainspotting! A kilencvenes éves egyik legmeghatározóbb kultfilmje visszatér, ráadásul az eredeti felállásban!
Telik az idő: 20 éves Ganxsta Zolee és a Kartel – interjú A jubileum kapcsán beszélgettünk velük múltról, jövőről, no meg arról, hogy milyen ijesztő hely is a posta.
#Elnöki ügy – a drazsén múlhat a Wellhello jövője Az Elnöki Tour szegedi állomásán adtak exkluzív interjút a hetven9.hu-nak a WELLHELLO elnökei, Fluor és Diaz.
Utazás a férfiagyban Csányi Sándor jó pasi, és még agya is van, férfi agya. Úgy gondoltam, megnézem közelebbről.